Megjöttek a gólyák!

Nem tévedés, tényleg itt vannak: a 2016/17-es tanév madáchos kisgólyái berepültek hozzánk. Túl vannak egy tartalmas gólyatáboron melyről az élménybeszámolókat itt olvashatjátok:

„A gólyatábor soha nem érhet véget”

Nehéz szavakat találnom… Az idei volt Madáchos pályafutásom ötödik (és egyben utolsó) gólyatábora. Abszolút rutinosan mozogtam a Csattogó völgyben, hiszen jártam már itt gólyaként, fotósként, segítőként, csapatkapitányként és végül így utoljára főszervezőként. Mind az öt évhez különleges emlékek fűződnek, mégis az ideiről tudom azt mondani, hogy számomra a legkedvesebbé vált. Szervezőtársammal, Simonka Tamással (12.A) rengeteg időt és energiát fektettünk bele a szervezésbe, remélve, hogy mind a gólyák, mind a segítők nagyon jól fogják magukat érezni. Tomival az évek során rengetegszer működtünk egy csapatként, de 134 gólya és 26 segítő koordinálása másfél napon keresztül elég nagy falatnak tűnt. Így hát kellően izgatottak lettünk, mire elérkezett a gólyatábor napja. A Márvány téren hamar sikerült rendezetten gyülekeznünk. Túlzott lelkesedésünkből fakadó hangos énekléseink miatt pedig ezúton is köszönjük az ott lakók türelmét!

Miután mindenki megtanulta a Madách indulót és az öt másodperc alatt való sorakozást, kezdetét vehette a nagy kaland, Verőce felé vettük az irányt. A táborba megérkezve egy gyors szabályismertetés, gurulós bőröndös futóverseny és kacsatánc betanítás után a segítőknek és csapataiknak lehetőségük nyílt kicsit jobban megismerni egymást, majd az öt csoport egy több állomásból álló versenyen mérhette össze tudását. Így a délelőtt egy szempillantás alatt el is repült. Ebéd után kis gólyáinknak – legnagyobb örömükre – végre lehetőségük nyílt megismerkedni az
osztályukkal és osztályfőnökükkel, s rögtön csapatként kellett együttműködniük, ugyanis egy kis sorversennyel készültünk számukra. A zászlószerzős, lufit szállítós/dobálós játékok után sem jutott
sok idő a pihenésre, hiszen kezdődhetett a tábor egyik legnépszerűbb programja, a festékcsata. Észre sem vettük, de egy-kettőre beköszöntött az este, ami nem jelenthetett mást, mint a színpadi
programok kezdetét. A csapatok minden szabadidőjüket színdarabra való készülésre áldozták be, így kíváncsian vártuk, mivel rukkolnak elő. Nem kellett csalódnunk, jobbnál jobb, és viccesebbnél
viccesebb produkciók váltották egymást. És ha már a jókedv adott volt, idejét láttuk annak, hogy a segítők által begyűjtött zálogokat visszajuttassuk gazdáikhoz egy-egy vicces (vagy épp meglepő) műsorszám ellenében.
gólyatábor201602
Miután mindenki visszakapta az értékeit, kincskeresést hirdettünk, ami alatt a segítők a színpadon maradtak. És ekkor valami olyan történt, ami számomra igazán kedves emlék marad. Valaki csak úgy lejátszott egy zeneszámot, ami egy szempillantás alatt táncparketté varázsolta a színpadunkat. A segítőkkel egyszerre őrültünk meg, és olyan heves táncolásba kezdtünk, hogy akkor és ott tényleg azt hittem, ennél nagyobb bulit sehol nem találok kerek e világon. A kincskeresésből visszatérő gólyák először lentről néztek minket, majd mikor mondtuk nekik, hogy van még hely, csatlakozzanak bátran, szinte egy emberként jöttek fel hozzánk. Annyira sokan ugráltunk, hogy a szegény öreg színpad már nem bírt el több embert, viszont addigra kellemesen elfáradtunk, úgyhogy jöhetett egy kicsit kevésbé kimerítő rész: a tábortűz körüli éneklés. A hangulat igazán meghittre sikeredett. Ilyen hangulatban küldtük aludni a kilencedikeseket, akik egyébként legnagyobb meglepetésünkre pár apró kivétellel tényleg hamar kidőltek. Szinte alig találtunk éjszakai razziánk során hangos házat. Sikerült teljesen kifárasztanunk őket.
Alvásuk nem volt hosszú és pihentető, mivel kétszer is felvertük őket. Hajnalban azért, hogy tegyék le a Madách esküt, reggel pedig azért, mert mi minden gólya egészségére odafigyelünk, és tudjuk,mennyire elengedhetetlenül fontos dolog a reggeli torna, főleg egy fejlődésben lévő szervezet számára. Valamiért az említett szervezetek tulajdonosai ezt nem éppen így gondolták…

A jól megérdemelt reggeli után éppen kiköltöztünk a faházakból, amikor pár segítő odajött hozzám és megkérdezte, miért nem tartunk egy vízi csatát, ha már úgyis ilyen tikkasztó hőség van. Mivel
szeretjük a spontán ötleteket és a viccesnek ígérkező dolgokat, rövid kupaktanács után meg is hirdettük a játékot, aminek eredményeképp tényleg csak azok maradtak szárazon, akik nem kívántak
részt venni a mókában. Röpke kitérőnk után pedig levezetésképp különböző játékokkal, röplabdázással és beszélgetéssel foglaltuk le a gólyákat, majd kihirdettük az év gólyáját és a legügyesebb csapatot.gólyatábor201603

Megkértük kilencedikeseinket, hogy név nélkül értékeljék a tábort, átlagosan 10-ből 9 pontot adtak rá, a kérdőívünkre adott válaszokból pedig az is kiderült, hogy általánosságban azt az egy pontot a reggeli torna meg a sok futás vonták le. Nem győzök hálálkodni a segítőknek a lelkességükért és a rengeteg munkáért. Idén szuper kis csapat jött össze, akik nemhogy élvezték azt, amit csináltak, de még közösséggé is tudtak kovácsolódni a rövid idő alatt. Gólyáinktól pedig rengeteg visszajelzést kaptunk az elmúlt napokban, elképesztően boldoggá tett minket a tudat, hogy ennyire jól érezték magukat.

Ezúton is szeretném megköszönni, hogy ott lehettem, hogy ilyen fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt, és hogy a kilencedikesek pedig kellően lelkesen csinálták végig az egész tábort.
Üdvözlünk titeket iskolánkban, csodás itt töltött éveket kívánunk Nektek!

Princz Laura 13. D (főszervező, DÖK elnök)

Vélemények a gólyatáborról:

,, Szeretném megköszönni ezt a csodálatos tábort! Minden tetszett benne! Amikor hajnal 1-kor felvertetek azzal a reggeles dallal még az is jó volt, hiszen ma már én is nevetve emlékezek vissza rá.
Az összes programot imádtam! (festékcsata, lelkizés Tomival, a játékok, amiket Larával játszottunk). Én rendkívül jól éreztem magam! Sok táborba járok/jártam de ilyen fantasztikusban még soha.
Köszönöm nektek ezt az élményt! ”- Kerek Laura 9.A

„Nagyon nagyon köszönöm, hogy részese lehettem ennek a tábornak. Leírhatatlan, mennyi élménnyel gazdagodva jöttem haza. Jó volt a segítőkkel együtt dolgozni és bulizni.”
– Mészáros Petra 10. C (segítő)

Ez is érdekelhet ...