Határtalanul – Utazás a Felvidéken

A Váci Madách Imre Gimnázium 9.A osztályos tanulói egy pályázatot nyerve három napot tölthettek a Felvidéken. A Határtalanul című pályázatot osztályfőnökünk, Boda Mária tanárnő és Horváth Edit igazgatónő írta és nyerte meg számunkra. A kirándulás április 18-20. között történt.

Április 18-án kedd reggel a váci nagy buszmegállóból indultunk útnak Horváth Edit igazgatónő, Boda Mária osztályfőnök és Kardos József tanár úr kíséretében. Vácról Nógrád megyén át Ipolyságra utaztunk busszal, ahol csatlakoztak hozzánk az ipolysági Szondy György Gimnázium 9. osztályos tanulói. Őket osztályfőnökük, Béres Gábor tanár úr kísérte. Idegenvezetőnk a Honti Múzeum igazgatója, Pálinkás Tibor volt.

Ipolyságról hosszú útra indultunk, hisz a következő megálló Kassa volt. Itt megnéztük a belvárost, a kassai dómot, és megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc sírját. Megnéztük a Rodostó házat és Márai Sándor házának megkoszorúzása után némi szabadidőt is kaptunk körbenézni, valamint ebédelni.

Kassa után az utunkat Eperjes felé vettük, ahol bár az eső zuhogott, de láthattuk a Rákócziak emlékhelyeit, és betekinthettünk egy szlovák misébe is egy helyi templomban. Már jócskán délután volt, sőt kissé be is sötétedett, amikor megérkeztünk Szepes várához. Készítettünk egy csoportképet, amikor a hó is szitálni kezdett.

A nap végállomásaként megérkeztünk Tátralomnicra, ahol vacsoráztunk, és a hosszú nap után álomra hajthattuk fejünket a kényelmes, összkomfortos szobákban.

Másnap reggel gyönyörű (áprilisi) hótakaró fogadott minket. A csípős hideg csak akkor érződött, amikor a második nap első megállójához értünk, Késmárkra. Bebarangoltuk Késmárk várát, és ezután három evangélikus templomot néztünk meg, köztük egy fából készültet is. A város legnagyobb templomában megkoszorúztuk Thököly Imre sírját, majd közösen megismerkedtünk egy szlovák bevásárlóközponttal is, ami feltűnően gazdag árukínálatával meglepett bennünket.

Szerencsénkre a hóvihar enyhült, mire Lőcsére értünk. Itt megnéztük a városházát, a lábas házat és a Szent Jakab templomot is.

A visszaúton (ismét Tátralomnic felé) megálltunk Szepesszombaton, ahol reneszánsz kori freskókat láthattunk a hópelyhek között a belvárosi házak falán.

Innen hamar visszaértünk Lomnicra, és megvacsoráztunk. A vacsora után játékos keretek között megismerkedtünk az ipolysági diákokkal, s ők is velünk. JÓ sokat nevettünk, mire megtanultuk egymás nevét. Nagyon tetszett palóc dialektusuk, amelyről már nyelvtanórákon tanultunk, de most végre élőben is hallhattuk. A közös játékos ismerkedési est után még pingpongoztunk, illetve invitáltuk őket (s ők is minket) a szobáinkba hosszas beszélgetésekre, amelyek az éjszakába nyúltak. Jó barátok lettünk.

Másnap kitérőkkel ugyan, de hazaindultunk a Magas-Tátra lábától az Alacsony-Tátrán át. Besztercebányán álltunk meg először, ahol mindannyiunk örömére tapasztalhattuk a hideg, ámbár száraz időjárás örömeit, melyet városnézéssel „ünnepeltünk meg”. Tízedik alkalommal is elemeztük az adott templom stílusjegyeit, és megcsodáltuk Besztercebánya legrégibb templomának gótikus elemeit is. Itt is volt szabadidőnk, így bejártuk a főteret és a belvárost.

Utunkat Kékkő vára felé vettük, a Balassa család egykori birtokára. A buszon Boda Mária tanárnő szórakoztatott minket: Mesélt Balassi Bálint kalandos (és olykor szaftos) életéről, szerelmeiről több mint 10 kilométernyi út megtétele alatt! Kékkő várán kicsit elidőztünk a tájnézéssel, majd megkoszorúztuk Balassi Bálint emléktábláját.

Az Ipoly mentén végigkanyarogva érkeztünk meg Ipolyságra, ahol elköszöntünk a szondys diákoktól, koszorút helyeztünk el a Rákóczi emléktáblára, majd utolsó euróinkat elkölthettük, s végül hazaérkeztünk Vácra. Miután kipihentük magunkat (immáron itthon), mindenkiben tudatosult, hogy maradt valami tanulságos bennünk ebből a kirándulásból, és rengeteg emlék fog minket a Felvidékhez kötni. Szeretném osztályom nevében is megköszönni Pálinkás Tibor sok-sok ismeretet nyújtó idegenvezetését, hogy fáradhatatlanul adta át nekünk sokszínű tudását, és a kísérőtanárok szervező munkáját, gondoskodását.

Várjuk a júniusi folytatást, amikor az ipolysági gimi diákjai látogatnak Magyarországra, és ismét eltölthetünk néhány közös napot. Addig is rendezzük azt a több száz fényképet, amelyeket a Felvidéken készítettünk, elvégezzük azokat a tevékenységeket, amelyeket a pályázatban vállaltunk, és nagyon várjuk a folytatást!

Frievald Ruben

további képek

Ez is érdekelhet ...