„Megérte ez az áldozat”: iskolánk tanulója a válogatott csapat tagja lett!

Bagyinszki Lili, iskolánk 11/A osztályos tanulója bekerült a művészteremkerékpár válogatott csapatába. Gratulálunk, és sok sikert kívánunk neki! Vele készített interjút Tóth-Antal Rebeka 11.A osztályos tanulónk:

Milyen esetben versenyzel úgy, mint válogatott játékos?

B.L.: Mint sok más sportban is, a válogatott tagság nem olyan érdem, amit egyszer megszerzünk és utána nyugodtan hátra dőlhetünk. Hozzátenném, hogy nem vagyok  magyar válogatott jelen pillanatban, hisz ez csak egy darab nemzetközi versenyre igaz. Minden egyes alkalommal, amikor versenyzésre kerül szó 100%-ban ott kell lenni mind testben és lélekben. A szabályzat szerint junior korosztályban (14-18)  évente két lehetőség van nemzetközi versenyekre: Junior Európa Bajnokság, illetve a felnőtt Világbajnokság, melyen 15 éves kortól lehet részt venni, mely külön feltételekhez kötött. A tagságom konkrétan ezekre a versenyekre vonatkozhat. Bármikor előfordulhat, hogy egy rossz versenysorozat után leváltanak egy másik sportolóra a válogatott versenyre tekintve. Jelenleg egy női válogatott kerettagjainak száma kettő, és én az országban harmadik helyen állok. Ugyanez igaz a junior lány kategóriára is, csak egy kivétellel, hogy jelen felállás szerint Magyarországon én állok az első helyen kategória szempontjából, így nagy valószínűséggel részt vehetek a májusi Junior Európa Bajnokságon.

Milyen kötelezettségekkel jár, az, hogy válogatott játékos lettél? 

B.L.: Évenként több tucat versenyünk van, melyen szerencsés, ha részt tudunk venni valamennyin. Részt kell vennem a különböző nemzetközi versenyeken is, és a legjobb formámat hozni. Az elkövetkezendő három hónapban több versenyen kell szerepelnem, és a jelenlegi magyar ellenfelemet megelőzni, hogy a november végi felnőtt világbajnokságra kijussak, melyen szerintem nem fogok tudni részt venni, mivel úgy gondolom, fizikailag nem vagyok azon a ponton, hogy egy elfogadható versenyszámot tudjak nyújtani. Az Európa Bajnokságig még kilenc hónap van hátra, így remélhetőleg addig tudok annyit fejlődni, hogy elvárásomhoz hűen az első tíz helyezett közé bekerüljek.

Mennyit kellett neked azért küzdened, hogy a válogatott csapatba bekerülj? 

B.L.: Egyetlen egy szóval tudok válaszolni: rengeteget.  Most szeptemberben nyolc éve, hogy ennek a sportnak szentelem az életem. Iszonyatosan sokat kell gyakorolni, kitartóan, mert vannak olyan elemek ebben a sportágban, amikre csak hónapok, évek után vagyunk képesek. Szörnyen sok kék-zöld folttal, iszonyatos izomlázzal, sok esetben csonttöréssel jár, de úgy vélem, aki igazán szeretne valamit elérni ebben a sportágban, az a sok nehézség árán is küzd. Ez a sportág nagyon hálás, viszont rengeteg türelemmel jár. Idén május előtt már harmadik alkalommal “buktam meg”, folytonos próbálkozásom ellenére, nem sikerült kijutnom az Európa Bajnokságra, de most már pislákol a fény, és tudom, hogy a kitartásom miatt képes leszek elérni a céljaimat. Sportszerűnek lenni erkölcsi bizonyíték. Hisz a sportszerűtlen résztvevő nem érdemeli meg a győzelmet. Ha valaki sportszerűen nyer, azért jár a taps és az elismerés. nyolc év alatt csak pár alkalommal álltam dobogón, legtöbbször csak a 4. helyre “csusszantam” be, de mindig büszke voltam a dobogós helyezettekre, és büszke voltam magamra is, mert hű maradtam önmagamhoz.

Mi a motivációd a sporttal kapcsolatban? 

B.L.: Hogy mi a motivációm? Tudom, hogy “cikisen” fog hangzani, de erre az a válaszom, hogy az Édesanyám. Sokszor érek haza úgy edzésről, vagy versenyről, hogy úgy gondolom, nem hoztam ki magamból a maximumot. Többször fordult elő, hogy abba akartam volna hagyni, de ő nem engedte. Azzal magyarázta, hogy ha idáig eljutottam, már nem adhatom fel. Tartsak ki, és minden rendben lesz, eljön az én időm. Bíztat a pálya mellől, szurkol nekem, ha kell ő az én edzőm. Ő az én motivációm.

Hogyan tudod úgy beosztani az idődet, hogy elegendő időd legyen edzésekre járni és tanulni is?

B.L.: Sajnos nagyon nehezen, de beválik. Általában délután négy óra körül érek haza, gyorsan megebédelek, nekiállok a tanulásnak és 17.30-ra megyek is edzeni. Hét óra körül megint hazaérek, és utána addig tanulok, míg szükséges, de általában tizenegy körül be tudom fejezni. Egyetlen hátránya van, az pedig, hogy nincs szabadidőm, a hétvégék kivételével, de van, hogy egy hónapban minden hétvégén van versenyem. Tudom elég zsúfoltnak hangzik, de nem bánom. Tavaly sikerült a DDC által meghirdetett Tehetség Ösztöndíjat nyernem, így szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy ha van valami, amit szeretnek és kitartanak mellette, megéri áldozatot hozni. Megérte ez az áldozat.

Ez is érdekelhet ...