HAT-18-02-0150 pályázat
Délvidéki utazás 2019. június 5-10.
A magyar nyelvű zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium tanáraival és diákjaival, már második éve veszünk részt Határtalanul programon.
Részlet Dobó Katalin tanárnő a projekt tapasztalatait összegző beszámolójából:
„A projekt legnagyobb eredménye azon kívül, hogy a résztvevő diákok és tanárok is világot láttak, olyan helyeket ismertek meg, ahol azelőtt még nem járhattak, hogy kinyílt a szemük, és rácsodálkozhatott magyar a magyarra. És valóban, ez a pályázat elgondolójának eredeti terve is: a Határtalanul program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése, a szomszédos országok magyarlakta területeinek megismerése. Az, hogy általa konkrét tapasztalatokra tegyenek szert a középiskolások, és hogy a magyar történelmet ne csak a tankönyvekből ismerjék meg.
A mi projektünk kapcsán a zentai tanárok és diákok saját élményeiket átadva közelebb hozták nekünk a mai délvidéki magyarság életét, de felvillantották a délvidéki háború tapasztalatait és utóhatását is. Megismertük iskolarendszerüket, összehasonlíthattuk azt a miénkkel. Megtudtuk, hogy sok zentai diák tanul nálunk tovább egyetemen. Mi az anyaországban olyan kulturális emlékeket tudtunk megmutatni nekik, amiket ők szintén csak tankönyvekből ismertek. Mindezen tapasztalatok által a nemzeti összetartozást erősítettük, mindamellett, hogy ez minden résztvevő számára egy kulturális „megmerítkezés” és feltöltődés is volt. Azt gondoljuk, hogy a személyes tapasztalások szerzése által hosszú távú, életre szóló „bevésődést” értünk el a résztvevő diákoknál. Ennek csíráit abban is látjuk, hogy tartják egymással a kapcsolatot: külhoni és magyarországi tanulók beszélnek meg közös nyári programokat, találkozókat Szerbiában és Magyarországon is. A tanárok között is megmaradt a jó kollegiális viszony, a facebookon tartjuk a kapcsolatot, nem csak a projekt lezárásával kapcsolatos teendők miatt.”
A 2018/2019. tanévben megvalósult délvidéki utazásról készült képes beszámoló az alábbi linkeken érhető el:
A zentaiak magyarországi utazása
Közös kirándulás Horvátországba
Szent László királyunk horvátországi hódító hadjáratát a közvélemény általános büszkeséggel ruházza fel magasztos epithetonokkal. 1091-ben lovagkirályunk keresztény buzgalmának gyümölcseként szerveződött a zágrábi püspökség, emellett a Magyar Királysághoz csatoltattak Horvátország északi területei. A dicső hadjárat krónikájába egyetlen folt esett csupán, ezt a foltot Petar Svačićnak hívták, titulus szerint horvát ellenkirálynak, aki Lászlóval szembehelyezkedve olyan szilárdan megült a Velebit – hegység túloldalán, hogy a lovagkirály, Krisztus katonája odahagyta az Adria kincses partvidékét, és fényesen hazabandukolt. E kis tintafoltot igyekezett elmosni iskolánk és a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium egybevegyült diákcsoportja az adriai partvidék meghódításával, Szent László hadiútját járva. Elsőként a történelmi hűséget szemmel tartva tisztes illőséggel a históriai Magyarország határai mögött szálltunk meg. A szecesszió konstruktív kellékeivel felékesített Zentát ily módon felfedeztük és birtokba vettük.
Zágrábba továbbvonulva akaratlanul is fel kellett ismernünk hódító elődünk jelentőségét a város életében, a több száz évig összefonódó múltat idézte ugyanis a város Monarchiabeli jellege, melynek atmoszférájában a lelkes szemlélődő ugyanúgy Bécsben, mint Budapesten, megmártózhat.
Még Szent László nyomán értük el Károlyvárost, a fiatal várost, amely hódító királyunk idejében egy gondolat sem volt még, és egészen a török érkezéséig a nihil állapotában maradt. Ez évben ünnepelte a város fennállása 440. évfordulóját.
Itt elhagytuk Szent László dicsőséges lába nyomát, és a Velebiten átkapaszkodva általa szűzen hagyott területek hódoltatására vérteztük fel magunkat. A történelmében, gyötörtetéseiben testvér két kikötővárost, Zadart és Šibeniket bevettük sikerrel. Mindkét települést egyformán hódoltatta kis csoportunk mellett Velence, a Habsburgok és Napóleon. Horvátország e két szelíden a tengerparton meghúzódó városa mellett azonban változatlan buzgalommal törtünk a karcos és zabolátlan horvát szigetvilág felé, immár egytagú flottával.
A dacos táj természetes akadályain felülkerekedve végül az Adria szívébe zárva tekinthettünk körül gyöngyházszínű sziklaszirtek hátáról.
Kmetty Klaudia (11.C)