„Duna menti örökség – Időutazás a Felvidéken a 950 éves püspökvárostól a koronázó városig”
Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek: HAT-KP-1-2025/1-000770
A Váci Madách Imre Gimnázium hetedik osztályos diákjai Határtalanul pályázaton vettek részt 2026. április 22-25. között. Az utazást hosszas előkészítés előzte meg, hiszen ezzel a korosztállyal először találkozott a gimnázium tanári kara.
Az előkészítés során a gyerekek megismerkedtek Dél-Szlovákia történelmével, magyar vonatkozásainak egy részével, a palóc nyelvjárásba is belekóstoltak.
Az előkészítés után hatalmas várakozással, izgatottan vágtunk neki az útnak. Volt, aki először volt távol otthonról a szülei nélkül.
A kirándulás teljes körű megszervezése – a busz, a szállás, kvízek és a programok bejelentkezései – Boda Mária pályázatíró munkája volt, aki egyben az út szakmai vezetője és időnként idegenvezetője is volt. Bár az osztályfőnök, Kardos Tibor betegség miatt nem tarthatott velünk, helyette Benicsek Mihály tanár úr csatlakozott kísérőként a csapathoz a másik pályázatíró és a gazdasági feladatokat ellátó Horváth Edit tanárnő mellé, aki rengeteg fotót is készített az út során. Boda Mária a buszon töltött időt is tartalommal töltötte meg: érdekes történeteket és legendákat mesélt, a fiúkat különösen Balassi Bálint zólyomi kalandjai és Jókai Mór életének izgalmas részletei ihlették meg.
1.nap: Ipolysági találkozások és történelmi emlékek
Első állomásunk Vác testvérvárosa, Ipolyság volt. A helyi Szondy Gimnáziummal több évtizedre visszanyúló kapcsolatokat ápol a Madách Gimnázium, most a Szondy Gimnáziummal azonos épületben levő általános iskola és a váci kisgimnazisták kapcsolatait is szorosabbra fűztük a közös programmal. Ezt a Honti Lapok is megemlítette egy cikkében.
Ipolyságon a programot a Honti Múzeumban kezdtük, ahol Pálinkás Tibor igazgató úr kalauzolt minket. Itt megkoszorúztuk Karinthyné dr. Böhm Aranka emléktábláját. A buszon egy Karinthy-novellát is feldolgoztunk.
Ezután látogattunk el a magyar tannyelvű Pongrácz Lajos Alapiskolába, ahol két órát töltöttünk el. Itt találkoztunk a helyi diákokkal. Horváth Edit érdekes fizikai kísérleteket mutatott be a két osztály aktív közreműködésével. A folyosón még a híres Csákvári Bencével is összefutottunk, a Virtuózok TV-s vetélkedő tavalyi győztesével. A közös kémiai kísérletek és az udvari néptánc alapozta meg a jó hangulatot.
Utunkat Zólyom vára felé folytattuk, ugyanis itt született a Váchoz is köthető Szent László király, valamint Balassi Bálint törökverő reneszánsz költő.
A vár megtekintése után felkerestük a garamszentbenedeki bencés kolostort, felidézve, hogy a település alapítólevelében 950 évvel ezelőtt említették meg először Vác nevét. Ezért ünnepeltük tavaly Vác 950 éves évfordulóját, noha városunk ennél régebbi alapítású. Utazásunk során érintettük a dél-szlovákiai alföldi tájakat is.
Estére a deáki Anikó Panzióba érkeztünk, ahol minden nap kiváló reggelivel és vacsorával vártak minket.
2. nap: Kodály nyomában, az érseki székhely értékei és mérnöki csodák
Utunkat másnap Nagyszombatban folytattuk, amely a török elől menekülő esztergomi érsek, Pázmány Péter egykori lakhelye volt – és ma az egyetlen érseki székhely Szlovákiában –. Itt csoportos kincskereső játékkal fedeztük fel a várost. A gyerekek útközben, csoportmunkában töltötték ki a Boda Mária által összeállított szakmai kvízeket. Megkoszorúztuk Kodály Zoltán emléktábláját is, aki 1900-ban itt érettségizett jelesre.
Ezután a dunatőkési vízimalmot és környékét jártuk be, majd a dunaszerdahelyi Csallóköz Múzeum következett. Itt a kiállítást két csoportban néztük meg. Egy régi zenedoboz dallamát egyedül Sebi ismerte fel. Az idegenvezető meg is említette, hogy már 6 éve itt dolgozik, de még soha senki, csak a mi diákunk ismerte fel Erkel Ferenc híres dallamát a Hunyadi László c. operából.
Ezután Bősre látogattunk, ahol a híres vízierőművet nézte meg a csoport. Szerencsénkre egy német hajó éppen akkor érkezett, így végignézhettük a mintegy fél óráig tartó zsilipelést, ami egy természettudományos osztálynak különösen érdekes volt. Itt, és a többi állomáson a gyerekek rendkívül okos és érett szakmai kérdéseikkel bizonyították tájékozottságukat.
3. nap: Királyi emlékek
A harmadik napon Pozsonyban találkoztunk magyar nyelvű idegenvezetőnkkel, Kubicsek Arankával (szlovákul Zlatica a neve). Ő kalauzolt el minket Magyarország egykori nyugati kapujához, Dévénybe, felolvasva Ady Góg és Magóg fia vagyok én c. versét is. Dévény várának megmászása során a dél-szlovákiai alföld után lenyűgöző kontrasztként hatottak a távoli hatalmas, havas hegyek és Ausztria látványa. Mindenki fantasztikus kitartással és jókedvvel tartott a csoporttal minden állomáson.
Pozsonyban, a koronázóvárosban a Szent Márton-dómban tisztelegtünk a 11 itt megkoronázott magyar király emléke előtt. A belváros köveibe épített aranyozott koronákat követve végigjártuk a koronázási útvonalat. Megcsodáltuk a magyar vonatkozású palotákat – köztük a Grassalkovich- és a Prímási palotát –, valamint azt az egykori országgyűlési épületet, ahol Széchenyi 1825-ben felajánlotta birtokai egy évi jövedelmét a pesti Akadémia alapítására. Láttuk az ikonikus „UFO” kilátót is a Duna-híd tetején.
4. nap: Malomipar és a „bevehetetlen” erőd
A 4. napon, a Deákitól való elbúcsúzás után hazafelé indultunk. Először a színmagyar városnál, Gútánál álltunk meg. A gútai hajómalomnál horgászverseny fogadott minket, a múzeumhajón pedig a gyerekek okos kérdésekkel ostromolták az idegenvezetőt.
A kirándulást Komáromban zártuk. A Duna által kettéosztott városról még a buszon sok érdekesség hangzott el, többek között hogy itt született Jókai Mór és Lehár Ferenc. Először a híres, ám most nagyon kihalt Európa udvart kerestük fel, de sajnos épp felújítás alatt állt. Néhány házat, értéket azért így is megfigyelhettünk. Az Európa-udvarhoz kapcsolódó kvízfeladatok után a hatalmas, a történelem során bevehetetlennek bizonyult erődrendszert jártuk be. Itt egy kiváló idegenvezetőt kaptunk, aki a csoport méretéhez alkalmazkodva, érthetően és hangosan mesélt a vár izgalmas történetéről, titkairól, Jókainak a városhoz való kötődéséről, illetve a 20. század viharos történetében az erőd szerepéről.
A csoport viselkedése példás volt: mindenhol megdicsérték a csoportot a fegyelmezettségükért. Kiemelendő, hogy mindenki mindig pontos volt, soha senki nem késett el a találkozókról. A kísérő tanárok éjszakára beszedték a mobiltelefonokat a pihenés érdekében. A diákok rengeteg élménnyel tértek haza, az út pedig az alapos szervezésnek köszönhetően minden szempontból zökkenőmentes és sikeres volt.
Köszönjük a támogatást!
