2017. augusztus 21. és 24. között a Váci Madách Imre Gimnázium tanárai felkeresték Kárpátalja magyar vonatkozású nevezetes helyeit, és meglátogatták a beregszászi Bethlen Gábor Gimnáziumot.
A 2017-es év a pályázatok évének nevezhetıőa Váci Madách Imre Gimnázium életében. Először a 9. A osztály nyert Határtalanul pályázatot és vett részt 2017 tavaszán egy felvidéki kiránduláson ipolysági testvérosztályával együtt, majd az intézmény 12 tanára Erasmus+ K1 ösztöndíjat nyert, valamint a gimnázium két további sikeres pályázatnak köszönhetően elnyerte a kiválóan akkreditált Tehetségpont és az Oktatási Hivatal Bázisintézménye címet is.
Majd két NTP és egy Erzsébet programos pályázat megnyerését követően a nyár folyamán újabb jó hír örvendeztette meg a gimnázium dolgozóit: Egy újabb sikeres Határtalanul pályázatnak köszönhetően tantestületi kirándulásra nyertek támogatást, melynek eredményeképpen a gimnázium tanárai, dolgozói 4 napos kiránduláson vehettek részt.
Az autóbuszos kirándulás Kárpátalja magyarlakta vidékeire irányult. A túra első állomása Beregszász volt, ahol a tantestület először a magyar tanítási nyelvű Bethlen Gábor Gimnáziumot látogatta meg, és juttatta el pályázatban vállalt adományát az iskolába. A gimnázium igazgatója és igazgatóhelyettese fogadta a váciakat, s vendégül láttak minket egy finom ebédre. A látogatás során a váci tanárok megismerkedtek a patinás intézmény múltjával, jelenével, megtekintették az iskolát, megkoszorúzták a kertben álló emlékművet, valamint a városnézés során a helyi magyar tanítási nyelvű egyetemre is ellátogattunk.
Késő délután Tiszaújlakon megtekintettük a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának állított turulmadaras emlékművet.
Ezután Munkács felé vettük az irányt, ahol a Latorca partján épült barátságos Ferdinánd Hotel fogadott minket. A 4 csillagos hotel minden igényt kielégítően kényelmes pihenést nyújtott. Innen indultunk minden nap, hogy felfedezzük Kárpátalja természeti és épített kincseit.
Utunk legszebb állomása a 2. napon a szépen karbantartott munkácsi vár volt. Kárpátalja legismertebb, az egész országrészt jelképező vára Munkács. Neve összeforrott Zrínyi Ilonáéval, II. Rákóczi Ferenc édesanyjáéval, habár a vártól elválaszthatatlan a fejedelem neve is, amit az alsó vár loggiái közé vésett felirat ma is bizonyít. A Latorca völgye fölé emelkedő, romjaiból újjáépített vár ma talán a legszebb látnivaló Kárpátalján. Idegenvezetőnk, egy
kárpátaljai egyetemi hallgató nagy szakértelemmel mesélt a vár viharos múltjáról. Itt raboskodott többek között a magyar nyelvújítás vezéralakja, Kazinczy Ferenc. Az ő celláját, ott használt tárgyait is megnézhettük, és elhelyeztük a megemlékezés koszorúját Zrínyi Ilona szobrára.
A 2. napi következő állomásunk Szolyva volt. Kárpátalját 1944 októberében foglalta el a 4. Ukrán Front. Mintegy 30.000 férfit hurcoltak el innen malenkij robotra, s 16.000 ember belepusztult a nélkülözésekbe. A szolyvai haláltábor helyén emlékművet állítottak magyar, német, ukrán és latin nyelvű emléktáblával. Utunk legszomorúbb emlékműve a szolyvai tábor helyén létesült emlékpark, ahol megrendülten helyeztük el a megemlékezés koszorúját.
Ezt követően ellátogattunk a történelmi Magyarország magyar-lengyel határátkelőhelyén lévő Vereckei-hágóhoz, ahol a honfoglalás hét vezérét szimbolizáló hét gránittömbből készült emlékműre koszorút helyeztünk el, majd elénekeltük a Himnuszt.
Eztán az Árpád-vonal völgyzáraihoz tartozó bunkerek egyikébe látogattunk. A Felsőgereben falu közelében lévı meglátogatott bunker meglehetősen épen maradt járataiban a 2. világháborúban használt tárgyakról, az akkori élet sok-sok emlékéről kaptunk képet. Sok magyar név köszönt vissza a bunkerben lévő képekről, táblákról.
Utazásunk 3. napján a Sipot vízesésnél és a festői Szinevéri tó környékén jártunk, majd a csaknem járhatatlan utakon közelítettünk Huszt vára felé. „Husztnak romváráról”, annak „bús düledékeiről” távolról készítettünk fotókat, majd Nagyszőlősön megtekintettük a Perényi kastélyt, végül a Bartók-emléktáblánál tisztelegtünk nagy zeneszerzőnk emléke előtt.
A 4. nap reggelén rövid sétát tettünk Munkács belvárosában, ahol megtekintettük a Rákóczi-házat, melynek falán a fejedelem emléktáblája látható, s melyben ma a Munkácsy Mihály Képzőművészeti Iskola működik. (A közelben született Munkácsy.)
Az utolsóként meglátogatott város, a mintegy 100.000 lakosú megyeszékhely, Ungvár volt. Látogatást tettünk a várban, melyet már Anonymus is említ krónikájában. Megnéztük a skanzent, melynek épületei a soknemzetiségű Kárpátalja népi faépítészetét mutatják. A városban való sétát követően indultunk hazafelé.
Európai uniós tagállam polgáraiként szokatlan volt az a hosszú, több kilométeres sor, ami a határon fogadott, de mintegy 6,5 órai sorállás után ezen is sikeresen túljutottunk. Szinte mindannyian először jártunk Kárpátalján. Ezért is volt nagy élmény mindannyiunk számára egy olyan tájon járni, ahol a magyar kultúráról, történelemről mesél szinte minden kő, emlékmű. Az ott élő emberek kedvessége, vendégszeretete bizonyítja: Minden honfitársunknak érdemes felfedezni ezt a sokak számára kevéssé ismert gyönyörű vidéket. A pályázat ötletgazdája, megírója Horváth Edit igazgatónő volt, a szervezés Dobó Katalin angol szakos tanárnő munkáját dicséri.
Boda Mária