Idén rendhagyó módon az iskola épületébe szerveztük a gólyatáborunkat, melynak fedőneve KÉM – azaz Kezd Élményekkel a Madáchot lett. Az újdonsült kilencedikes diákoknak a nap folyamán “kiképzésen” kellett részt venniük. Erről írt élménybeszámolót Csontos Berta és Ladányi Brigitta 9.E osztályos tanulók:
“Megérkeztünk az iskolába; miután túlvoltunk a papírmunkán, átvehettük a gólyatáboros polóinkat. A kedves segítők, ha bármi gondunk volt, készenlétben álltak.
Az első feladat az volt, hogy a röplabdapálya homokos részéből kikeressük a színnel ellátott névjegykártyáinkat. Eközben még sorban érkeztek a táborozók. Csapatokba rendeződtünk a színes kártyák által. Az első kihívásban a tanárokkal ismerkedhettünk meg, ahol a tablókról kellett beazonosítanunk őket. Majd a csapatok kitaláltak egy-egy adott feladatot, amit mindenkinek végre kellett hajtani.
Belevágtunk a harmadikba: egy csapatnyi piros overálos és maszkos ember, mint a ,,Nagy Pénzrablásban” rabolta el az igazgatót. Követelésük az az volt, hogy adott mennyiségű pénz gyüjtsünk, és cserébe visszaadják, ezért küldetéseket kellett végrehajtanunk, ami által gyüjthettünk sok-sok “papírpénzt”. Logikai és ügyességi feladatokat kellett elvégeznünk. Amikor végeztünk, meglett az elegendő pénz ahhoz, hogy az igazgatót szabadjára engedjék, és visszatérhessen hozzánk.
Az osztályok megismerhették osztályfőnökeiket és egy játékos beszélgetésen vehettünk részt együtt. Csapatépítő kiselőadást kellett csinálnunk, ez által jobban megismertük egymást. A nap folyamán a segítők, ha valaki helytelenül viselkedett, akkor elvehették tőlünk a kártyánkat. Nap végén ezeket úgy lehetett visszaszereznünk, hogy viccesnél viccesebb feladatokat kellett végrehajtanunk. Volt ott minden: udvarlás egy tanárnak, kötekedés egy oszloppal és még sok más ilyen. Feszültséglevezetésként a nap végén egy táncpartit szerveztek nekünk a felsőbb éves “ügynökök”.
Már csak egy dolog választhatott el minket attól hogy igazi Madáchosok legyünk: ez a Madách-eskü letétele volt. Mindezek után élményekkel tele, és fáradtan tértünk haza, és egy hét elteltével teljesértékű Madáchosokként léphettünk be a Madách Imre Gimnázium kapuin. “