2022. április 12-14.
HAT-19-02-0195
Sok éve hagyomány a Váci Madách Imre Gimnáziumban, hogy a tanulók határon túli területeket látogatnak meg, ismerkednek az ottani néprajzi, történelmi-kulturális szépségekkel. Két évtizede minden évben elmegyünk névadónk, Madách Imre felvidéki szülőházába, illetve az összetartozás napját is ünnepeltük már a Felvidéken.
A Határtalanul programok is rendszeressé váltak, különösen az ipolysági Szondy Gimnáziummal való együttműködés jegyében járnak a madáchosok a Felvidék magyarlakta területeire. Tematikus kirándulásaikon sok ismerettel-barátsággal gazdagodtak a tanulók.
Így volt ez 2022. áprilisában is, amikor a Madách Gimnázium 10.C osztálya egy Határtalanul pályázat keretében három szép napot tölthetett a Szepességben.
Előzetesen megismerkedtünk a Felvidék kultúrájával, a palóc nyelvjárással, szó esett a Felvidék híres magyar szülötteiről: Márai Sándorról, Balassi Bálintról, Mikszáth Kálmánról, Madách Imréről, Eszterházy Jánosról és néhány ma is ott élő hírességről. Megnéztük a Felvidék, én így szeretlek c. filmet és Borbély Alexandra felvidéki származású színésznő TEDX előadását a palóc nyelvjárásról.
2022. április 12-én a 10.C osztály busszal indult a Felvidékre. Első állomásunk az ipolysági magyar tannyelvű Szondy György Gimnázium volt, ahol ottani diákokkal találkoztunk. Fagyas Veronika és Hives Csongor ipolysági 4-es tanulók PPT-előadást tartottak a palócok kultúrájáról: népviseletükről, ételekről, ünnepekről, egyéb érdekességekről. Öröm volt hallani a palóc diákok autentikus palóc beszédét.
A felvidéki gimnáziumból Zvara Krisztina tanárnő kísért el minket szepességi körutunkra. Az idegenvezető Boda Mária osztályfőnök, kísérőtanár Horváth Edit volt.
Ipolyság után hosszabb buszozás következett a Szepességbe. Rózsahegyen és Poprádon át érkeztünk Ólublóra. Felmentünk Lubló várához. Megtekintettük többek között a lengyel koronázási ékszerek másolatait a korabeli bútorokkal berendezett várban. Szó esett a kalandos életű Benyovszky Móricról is, aki itt raboskodott. A vár alatti skanzen is nagyon sok érdekességgel szolgált.
Eztán továbbutazunk a történelmi Sáros vármegye egyik legszebb városába, a XIII. században alapított Bártfára. Bejártuk az óvárost, megnéztük a Szent Egyed-templomot és a régi Városházát, melyet az UNESCO a főtérrel együtt 2000-ben a világörökség részévé nyilvánított. illetve a gyönyörűen helyreállított polgárházakat és néhányat az egykori városfal máig fennmaradt bástyái közül. Este indulunk Kakaslomnicra, ahol elfoglaltuk szállásunkat.
Április 13. szerda: A 2. nap délelőttjén tutajozni indultunk a Szlovákia és Lengyelország határán folyó Dunajecre. Útközben rövid ismertető hangzott el a 275 km hosszú Dunajecről, a vidékhez fűződő legendákról és a gorálokról.
Ezen a vidéken a magyar kultúra évszázadokon át találkozott a lengyel, a német, a szlovák és a ruszin kultúrával. E szomszédság számos tanújele ma is fellelhető a magyar huszárok mentéjére emlékeztető gorál népviseletben, a nyelvjárásban, a népi építészetben, a nevekben. Mindezt a tutajosoktól tudtuk meg, akik a másfél órás víziúton érdekességeket meséltek az egyik tutajon angol, a másik tutajon spanyol nyelven (az egyik 10. C-s fiú fordított spanyolról magyarra).
Utunk során elhajóztunk Szepesófalu mellett. 1411-ben itt találkozott Luxemburgi Zsigmond magyar és Jagelló Ulászló lengyel király. Csodálatos, festői tájakon jártunk.
Délután Késmárkra látogattunk. Itt először két evangélikus templomot kerestünk fel. Az újabb épületet a 19. században emelték, márvány mauzóleumában Thököly Imre nyugszik. Megkoszorúztuk Thököly sírját, miközben előadást hallhattunk Thököly történelmi szerepéről. Ezt követően a másik, fából készült templomot is megtekintettük. Itt minden, még az orgonasípok is fából készültek. A diákok több kérdése is elhangzott, pl. miért fa az épület anyaga. A válasz a Tátra gazdag faállományában keresendő.
A templomok melletti evangélikus líceum falánál a Hunfalvy testvérek, a földrajztudós János és a nyelvész Pál emléktábláját koszorúztuk meg. Mindketten ennek a líceumnak voltak a tanulói, Hunfalvy Pál tanára is volt a késmárki evangélikus líceumnak pesti működése előtt.
Ezek után a belvárosba mentünk. Könnyen megtaláltuk a főteret, mivel messziről jelzi a késmárki Városháza tornya. A főtérről egy utca vezet a város leghíresebb látnivalójához, a 14. század végén épült várhoz, amely 1583-ban a Thököly család birtoka lett. A várat sajnos csak kívülről tudtuk megnézni, éppen renoválták.
Vacsora után még sokáig beszélgettünk a látottakról.
Április 14. Lőcsén, az egykori Szepes vármegye székhelyén kezdtük a napot, ahol együtt jártuk be Mikszáth Fekete városát, a „Lőcsei fehér asszony” hazáját. Belülről is megnéztük az egykori városházát, a lábas házat. Itt 15 perces magyar nyelvű előadást hallhattunk a város történelméről. A lőcsei múzeum igazgatója elismerését fejezte ki, hogy a magyar diákok mennyire érdeklődőek, intelligens viselkedésűek voltak. A városháza után megnéztük a szégyenketrecet, a nevezetes Thurzó-házat és a gyönyörű főtér polgárházait, illetve a Szent Jakab templomot. A templomban található Szent György 18,6 m magas későgótikus főoltára, amely a maga nemében a legmagasabb a világon.
Lőcsei látogatásunk után továbbindulunk. Következő úticélunk a Szepesi vár volt. Amellett, hogy ez a vár a 12-18. századok építészeti fejlődésének tükre, 4 hektáros kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb vára. Itt született a Habsburg-ház előtti utolsó magyar király, Szapolyai János. A vár viharos történelmének ismertetése közben olyan nevek és történelmi szerepük hangzott el, mint Csák Máté, a Felvidék egykori kiskirálya, Kun Erzsébet, IV. Béla, a Thurzó és a Csáky család. 1993-ban a Szepesi várat és a környék kulturális műemlékeit felvették az UNESCO Világörökség jegyzékébe.
A várlátogatás után Rozsnyóra mentünk. Rozsnyó főtere a legnagyobb négyzet alakú középkori főtér Szlovákiában, az épületeket szépen felújították. A város jelképe a tér közepén magasodó későreneszánszŐrtorony. A torony mellett áll Andrássy Franciska, az özvegyek és árvák támogatójának márványszobra. A főtéren az üzletek magyar felirataira is rácsodálkoztunk. Hiába, ez a történelmi Gömör megye, egyre közelebb jártunk a mai Magyarországhoz.
Boda Mária elmondta Rozsnyó váci vonatkozását:1816-ban itt halt meg Cházár András (ejtsd: Császár) gömöri nemes, akinek a kezdeményezésére Vácott 1802-ben megnyílt az ország első siketnéma intézete. Ez az intézet ma is működik, az alapító nevét viseli.
A városnézés után rövid szabadidős program keretében bevásároltunk, elköltve maradék euróinkat, és hazaindultunk erről a tartalmas, sok-sok élményben és tudnivalóban gazdag kirándulásról.